Párkapcsolat - vagy pár kapcsolat?

Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom
Minden madár társat választ, virágom, virágom
Hát én immár kit válasszak, virágom, virágom
Te engemet én tégedet, virágom, virágom

Az ember persze nem madár. Ebben az egy dologban, mégis nagyon "madarasan" viselkedik.
(Érdekes, hogy a németben az "einen Vogel haben" azaz "madara van" kifejezés azt jelenti: bogaras, tikkje van. Hm. Na igen, aki élt már párkapcsolatban, biztos érezte már legalább néhány pillanatig: "Valószínűleg nem vagyok teljesen normális, hogy ezzel a nővel/férfivel élek...")
Fura madár az ember...

Szó ami szó, bármennyi személyes tapasztalatot szereztem, akármennyit tanultam, és olvastam az emberi lélek rejtelmeiről, rendíthetetlenül hiszek a népi bölcsességben - amit az idézett népdal is tükröz, hiszen sok-sok nemzedék bölcsessége fejeződik ki benne.

Már régóta sokan és sokat foglalkoznak azzal a kérdéssel, vajon van-e jövője a házasság intézményének, vagy ki fog menni a divatból.
Aldous Huxley 1931-ben írt "Szép új világ" című utópisztikus regényében például olyan jövőt tár elénk, melyben az emberiség gondtalan, egészséges, technológiailag fejlett, és mindenki boldog. Ám ez a társadalom hedonisztikus: a korlátlan szexualitásból és a drogokból nyert örömre koncentrál. A gyermekek születése és nevelése teljesen független a szerelmi kapcsolatoktól, és családok sem léteznek. Az embereket klónozással állítják elő.
Ebben a társadalomban nincsenek többé konfliktusok, ezért persze nincs helye többé sem a régi értelemben vett vallásnak, sem a művészetnek, de még a mélyebb emberi érzéseknek sem. Hát, ezek azért sokunknak hiányoznának, nem igaz?

Mások azt mondják, olyan házasságmodell lesz a jövő útja, amelyben a felek határozott időre szerződnek, mondjuk hűséget fogadnak egymásnak három vagy öt évre, azután nyilatkoznak arról, meghosszabbítják-e a házassági szerződést. Ha bármelyik fél nem akar hosszabbítani, jöhet az új szerződés, az új házastárs, a hűség megfogadása - holtomiglan-holtodiglan helyett néhány évre. Ez is egyfajta ciklikus monogámia, bár ez utóbbinak nem feltétele a házasságkötés, vagy bármilyen szerződés.

Egy közvélemény-kutatás eredményei alapján kellett nemrégiben 16-23 éves diákjaimnak egy dolgozatban kifejteniük nézeteiket a házasság, a család jövőjéről.
Megfigyeltem, hogy szinte mindegyikük úgy véli, a fiatalok manapság általában később alakítanak ki tartós párkapcsolatot, és később alapítanak családot, mert sokáig tanulnak, aztán karriert, majd házat építenek stb. sőt olyanok is sokan vannak, akik a szakmai sikerek kedvéért lemondanak a családalapításról, vagy olyan sokáig halogatják, míg kicsúsznak az időből.
Arról, hogy szükséges-e a házasság, vagy nincs jelentősége a kapcsolat hivatalossá tételének, megoszlanak a vélemények.
Azonban saját életükben, szinte kivétel nélkül mindegyik fiatal a harmonikus családi életben látja a boldogság legfőbb forrását - függetlenül, hogy ő maga ilyen családban nőtt fel, vagy csak az egyik szülő nevelte, vagy esetleg mostoha apával vagy anyával és féltestvérekkel kibővült "patchwork" családban élt és nevelkedett.

Az a vágy, hogy párkapcsolatban éljünk, genetikailag kódolt: az ember társas lény, nincs mese.
Szóval, úgy tűnik, még ha nem is választ mindenki egy egész életre szóló társat, az biztos, hogy aki örökre vagy hosszú időre "pártában" azaz egyedül marad, (akár nő, akár férfi) annak nem lesz teljes a boldogsága, még akkor sem, ha az élet egyéb területein fantasztikus sikereket ér el. Persze, vannak olyan megszállott tudósok, elhivatott segítők, önfeláldozó önkéntesek,akiknek boldogsága kiteljesedik a nemes cél érdekében végzett munkában. (pl Teréz anya)

De ha te nem ilyen nagy és nemes célt tűztél ki magad elé, hanem olyat, mely békésen megfér a boldog családi élet mellett, s még nem találtad meg az igazit, előbb-utóbb tenned kell érte valamit.
Nem használ semmit, ha a mai rohanó világra, időhiányra, vagy bármi másra hivatkozva kifogásokat keresel. Ahhoz, hogy időben megtaláld a párodat, hogy szebbé változtasd már meglévő párkapcsolatodat, cselekedned kell.
Csak így kerülheted el a népdal utolsó strófájában leírt érzést:

Zöld pántlika könnyű gúnya, virágom, virágom,
Mert azt a szél könnyen fújja, virágom, virágom,
De a párta nehéz gúnya, virágom, virágom,
Mert azt a bú földig húzza virágom, virágom

Dinnyés Márta, NLP mester